mindennapi reklámkodások

Megkezdődött az idei allergia szezon.
Most hirtelen ez (:

Nagyszerű ötlettel állt elő az ING: online WC-t nyitott!

A dolog mögött, persze némi önös érdek is megbújik, de ez cseppet sem vesz el az internetes toilet-használat értékéből, sőt talán még erősíti is azt.

Az url egy kollégák közt járatos levelezőlistára érkezett, és egy nyugodtabb pillanatban kattintottam rá, mikor néhány perc alatt próbáltam behozni a vicces-levelek végigböngészésében szerzett több hetes lemaradásomat..

Az I NeedToGo cím máris sokat sejtetett, de ebből még bármi lehetett volna.. Aztán a design meghatározta a már sejtett témát, miszerint tényleg egy mellékhelységbe készülünk épp belépni.

A fogadó táblák közt még probléma nélkül választottam a kislányt, de a következő kérdés zavarba hozott. Ilyen kérdést igazán nem illik feltenni..

A két rossz közül a kevésbé kínosat mégis csak kiválasztottam, ha már egyszer nem tudtam legyőzni a kíváncsiságomat.. :) Így aztán elindult a kaland, és beléptem életem első online nyilvános WC-jébe.

Eleinte nem történt semmi különleges. Benyitottam az ajtón, végig a folyosón, be a női WC-be és onnan a baloldali fülkébe. A tükörbe így online nem néztem bele, ami fura, mert amúgy biztos nem hagynám ki, de a dolgom végezte közben kedves kis meglepetés ért: online játékokra emlékzetető módon megjelent egy töltőcsík és, ahogy az esemény zajlott, szépen feltöltődött 100%-ig.

Igazán mókás módja ez a pisilésnek. :)

Kifelémenet találkoztam Pauline-nal. Nagyon kedves, az Almodovar filmek szereplőire emlékeztető figura volt, de biztos, hogy sokáig nem bírtam volna ki vele, mert ahogy odaértem, szóhoz sem hagyott jutni, rögtön nekikezdett a mondókájának és amíg együtt voltunk, be nem állt a szája.. :)

Fizetni ugyan nem szerettem volna - mindig is zavart, hogy a WC használatért itt-ott pénzt kérnek -, de másképp nem lehetett továbblépni, így aztán rákattintottam a fizetés gombra.. reméltem, hogy nem a bankszámlám számát szeretnék elkérni egyetlen vizuális mosdóhasználatért.

És akkor elkezdett beszélni..

Pauline elmondta, hogy itt minden ingyen van, és ő is csak digitalizálva van ám, nem a számítógépemben ül. Szóval igazán megnyugodhattam, hogy valójában nem kell a hét minden napján 24 óráznia, hogy az internet összes felhasználóját itt wc-ztesse.

Ingyen van, akárcsak a szomszéd site mellette.. meg is néztük együtt.
Az ING site-ja volt a baloldali bérlő.

Pauline kicsit beszélt még, nehezen engedett el, és megkért, hogy menjek vissza. Ilyenkor persze az ember mindent megígér, csak hogy szabaduljon, de amit akkor még én se sejtettem, valóban visszatértem, ráadásul legalább háromszor vagy négyszer, köztük egy alkalommal francia nyelven is. :)

Megígértem, hogy a barátaimat is elküldöm, így kérlek kattintsatok az online WC-re, és mondjátok meg Pauline-nak, hogy üdvözlöm..

Aztán, ha elvégeztétek a dolgotokat, Ti is nézzetek be a szomszédos ING site-ra.
Igazán megérdemli, ha már ilyen nagyszerű wc-t üzemeltet.. :)

A Mézga család gyermekkorom mindennapjainak elválaszthatatlan része volt. Emlékszem, milyen izgalommal vártam a TV macit, aki esténként a leginkább kedvelt programjaimat vezette elő.

Aztán én felnőttem, Mézgáék pedig eltűntek a képernyőről, és az életemből..
Nem éreztem fájdalmasnak a hiányukat, mégis amikor néhány évvel ezelőtt feltűntek a Danone joghurtok fedőfóliáin, nosztalgikus hangulatba kerültem. :)

Azóta több alkalommal is viszont láttam őket. Nem is olyan régen, egyik reggel még a tévében is találkoztunk. Mézga Géza épp MZ/X-től kért némi segítséget a tanulásra önmaguktól képtelen, minden tárgyból bukásra álló gyerekei számára.. Micsoda jó apa!  Persze mint minden próbálkozása, ez is rosszul sült el, de én legalább jól szórakoztam. :)

A társadalom-formáló TCR kampányokat mindig különleges figyelemmel kísérem, így talán az sem véletlen, hogy Mézgáékkal az interneten is összefutottam...

Nagyon kedvesek voltak, beinvitáltak a nappalijukba, leültettek, és még egy kis pulyka nuggets-szel is megkínáltak.. de legfőképpen az EU hatására pozitív irányba változott fogyasztói jogaimra szerették volna felhívni a figyelmemet.

Nem mondom, hogy mindent végigböngésztem, de Aladár igazán figyelmesen válaszolt a kérdéseimre, én pedig nem szerettem volna azzal megbántani, hogy semmit sem kérdezek. :)

A nappali nem volt épp vendégfogadásra alkalmas, kisebb rendetlenség uralkodott. Ha tippelnem kéne, azt mondanám, hogy a család épp most tért vissza egy tengerparti nyaralásból, és ahogy értesült az érkezésemről, mindent eldobva nagytakarításba kezdett, egyetlen porszívó segítségével.

Lehet, hogy jobb lett volna, előbb behordani a bőröndöt a hálószobába, de én nem bánom. :) Legalább látom, hogy még mindig nagy élet van náluk, mint ahogy az emlékeimben is rendetlen, de kedves ismerősökként élnek..

Bár nem kínáltak, elsőként mégis a pulyka nuggets-et kóstoltam volna meg, mikor Aladár a termékmegjelölésekről kezdett magyarázni.

Aztán szépen végignéztem az összes apró tárgyat, ami a földön vagy a kanapén hevert, belenéztem a számítógépbe, és szemügyre vettem a szigorú tekintetű bíró képét is a falon.

Aladár türelmesen mesélt mindenről, de csak dióhéjban, így aztán egyáltalán nem unatkoztam, viszont tájékozottabb lettem mint a találkozásunk előtt.

Nagyon kellemes látogatás volt, és külön öröm, hogy Aladár vezetett végig az EUs fogyasztói jogaimmal kikövezett úton.

A másik kellemes csalódás, hogy a microsite készítője nem más, mint a Wunderman, akikhez nemrég nekem is volt még némi közöm. :)

És, hogy nem vásároltak saját url-t, csakis azért bocsánatos bűn, mert így legalább számomra is kiderülhetett, ki áll Mézgáék háta mögött :)

Gratula az ötlethez - bár ebben nem vagytok biztos, hogy kihez tartozik -, és a megvalósításhoz - utóbbihoz a Wundermanos kollégáknak! ;)

10 éves a freemail, és ahogy az ilyenkor az üzleti szektorban lenni szokott, ismét mi, felhasználók kaptunk ajándékot az ünnepelt helyett (jut eszembe, észrevettétek a finom kis animgif animációt itt a baloldalon, a freemail logóban? Oda vagyok érte! :)

Emlékszem, régen nekem is volt freemailes postafiókom, aztán a márkahűségre ügyet sem vetve átnyergeltem a Sanoma kedvesebbnek és színesebbnek tűnő sárga citromához. Ma mégis feljebb kúszott a freemail a szívemben. Mindig hittem az emocionális reklámhatásban.. :)

A meglepetésük számomra igazi retro-csemege: visszahozták a kezdetekkor életre hívott belépési felületet. Megáll az ész!
Mennyit fejlődtünk! :)

Picasso munkásságáról kislányként viszonylag kevés fogalmam volt, mégis azok közé a művészek közé tartozott, akiknek a nevét nem lehetett nem ismerni. Nincsenek már emlékeim arról, hogy mikor találkoztam először vele, de legbelül mindig tiszteltem, amiért egy konzervatívabb korban is felvállalta a szürreális látásmódot és minden eddigitől eltérő, forradalmi alkotásokat hozott létre.

Mielőtt játszanánk, úgy érzem, jó lenne egy kicsit közelebb kerülni hozzá.. :)
Engedjétek meg, hogy bemutassam a művészt.. és ne haragudjatok, ha a nevét csak minimum 2 levegővétellel tudom elmondani :)
1881 október 24-én született a spanyol Malagában Pablo Diego José Santiago Francisco de Paula Juan Nepomuceno Crispín Crispiniano de los Remedios Cipriano de la Santísima Trinidad Ruiz Picasso, a később "csak" Picasso-ként ismert művész, ahogy Wiki mondja, a modernista korszak legjelentősebb festője.

Az alapokat Barcelonában tanulta, majd 1904-ben költözött végleg Párizsba. Ezt a korszakát kék korszaknak nevezzük, ekkor születtek a főleg kék színeket használó, gyászos hangulatú képei:
A képek sorrendben, balról jobbra: Találkozás (1902), Anya gyermekével (1901), Élet (1903) - további képek a korszakból

A kéket a rózsaszín korszak követte, amely sokkal vidámabb színeket adott Picasso kezébe, ekkor született az egyik legismertebb képe, az Avignoni kisasszonyok is.

Nem vagyok művészettörténész vagy igazi műértő, hogy kellő szakértelemmel elemezzem Picasso képeit, így ezzel nem is próbálkoznék meg. Inkább csak a művészete iránt érzett tisztelet késztet arra, hogy a játék előtt egy kicsit közösen képbe jönnünk. :)

A képek sorrendben, balról jobbra: Avignoni kisasszonyok (1907), Artista család (1905) - további képek a korszakból

A következő korszakot a kubista és neoklasszicista stílus mellett a hölgyek szeretete jellemezte. :) A gyűjtemény elsősorban Picasso szerelmeit ábrázolja, de köztük van a híres Harlekines kép is Paulo-ról, a művész 1921-ben született első kisfiáról.

A képek sorrendben, balról jobbra, fentről lefelé: Ma Jolie (1913), Fésülködő nő (1920), A kis Paulo Harlekinként (1924), Fiatal lány tükör előtt (1932), Nő szalmakalapban (1936), Dora Maar (1937) - további képek a korszakból

A hölgyek után, vagy inkább mellett, a háború évei következtek. Ekkor vált Picasso galambja a francia kommunista párt emblémájává.

Ami a párt logóválasztását illeti, jobban talán nem is dönthettek volna - nem beszélve arról, milyen jót tett ez a népszerűség akkor Picassonak. :)

Újra és újra meg tud lepni a web sokszínűsége. Úgy július közepén, amikor utoljára, épp lendületben voltam a blogolást illetően, a Simpsonize Me játékos figuravarászlója tetszett meg. Pontosabban az ötlet, ami mögötte rejlik..

A Simpson családot - tudom, sokan megvetnek majd, hogy így nyilvánosan kijelentem, de mégis -, egyszerűen nem bírom.

Nem láttam az új MOVIE-t és nem néztem éjszakákon át a sárga Simpson famíliát, de amennyit valaha láttam belőle, az alapján igénytelennek tartom.

Azért ne hagyjátok abba az olvasást.. hagy mutassam meg a genial ötletet a microsite mögött.. :) A Simpsonokról pedig vitatkozhatunk.. nyilván jó az ötlet, ha ennyire kajálják, de talán nem én vagyok a célcsoport. Ha egy reklám, promó vagy film nem jön be, mindig erre gondolok. Ki tervezne úgy, hogy az eredmény mindenkinek bejöjjön? :) Ez ugye lehetetlen..

A filmet tehát nem láttam, de a "loading" folyamatban szereplő donut-ből  sejtem, hogy ennek kiegészítéseképpen készült, a nagyközönség szórakoztatására.

A villogó gombok, és a "FREE! Transformation", "BE YELLOW!" és "EAT&DRINK" csalogató táblák minden szempontból illeszkednek a nagy amerikai álomhoz. Ezzel a site-tal önként léphetünk be a gépezetbe..

Egyel beljebb meghatározhatjuk a nemünket, korunkat, öltözékünket, és hogy milyen színűek szeretnénk lenni.
Elgondolkodtató.. vajon, ha a teremtés előtt is lett volna ilyen lehetőségünk, hogy alakultak volna a Föld lakosságának arányai a bőrszínt illetően? Biztos vagyok benne, hogy ha lehet, még új színeket is kitaláltunk volna, csak hogy ne hasonlítsunk ennyire egymásra.. mert mennyire egyedi lenne egy hupikék bőrszín. A Törpikék csak tudják ;)


Ha ki bírjuk várni, amíg a szerkezet analizálja a feltöltött fotónkat, egy kicsit még alakíthatunk a frizuránkon. Ha a sárga fejhez mégiscsak jobban áll a rövid haj és akkor lehet nyírbálni itt-ott.. vagy átválthatunk punk-os stílusra. Az ékszereket természetesen - és érthető módon - nehéz analizálni, így ha a program alapból nem tette volna a fülünkbe a karikafülbevalót, a Simpsonize szerkezettel utólag ezt könnyen pótolhatjuk. És még kis kedvencet is választhatunk. :)

És, hogy milyen eredménnyel dolgozik a sárgaság masina?
Maradjunk annyiban, hogy a sorozatban leginkább ehhez hasonlítanék:


Ha tetszett a játék, tovább küldheted a barátaidnak vagy ellenségeidnek.
Simpson ide vagy oda.. respect mindenkinek, aki dolgozott rajta.. :)

 

Egy igazi high tech-es experience-re leltem.
Még lelkesedem az interaktív rádiótól, amely a szivárvány minden színében pompázik, és azt a zenét játssza, amely a pillanatnyi hangulatomhoz leginkább passzol.

Elég egy kattintással megsúgni, mire vágyom, és már játssza is a kedvenc számaimat.. egy kis positive reggae-t vagy komoly klasszikus-t? Egyik sem okoz gondot a Musicovery médialejátszónak.

A formáját illetően iPod-ra hasonlító kis szerkezet minden egyes részlete más zenei élmény eléréséhez segíti hozzá az irányítást kézben tartó felhasználót.

A fejlécben néhány alap paraméter mellett a zeneszámok szerzésének évét is ki lehet választani. Az 50-es évekbe visszatekintve például Piaf - Je ne regrette rien című számához érkezünk.

Sajnos az egyetlen -, de el nem hanyagolható - probléma, hogy zeneszámokat nem lehet belinkelni, bookmark-olni, de még csak keresni sem. Minden jön a kiválasztott stílus és hangulat szerint, de ha még egyszer ugyanoda kattintasz, nem biztos, hogy ugyanazokat a számokat dobja ki a zenedoboz.

Azért Piaf, ha már szóba jött, megérdemel egy linket. YouTube-on a linkelési funkciók is működnek. Még jó.. :)
Je ne regrette rien! - Én imádom :) Klikk ide!


A lejátszóban szereplő kis koordinátarendszerszerű tünemény a hangulat-mérő (hangulatometer :), amelyben bejelölhetjük, hogy depis Dark&Calm vagy happy Energetic&Positive stílusú dalok egy csokorját szeretnénk-e inkább meghallgatni.

A szivárnyványos gombokkal akár egyetlen stílust is választhatunk a sok lehetőség közül. Pl. egy kis klasszikust? Az ifjabb generációt ez mostanság úgyis túlságosan elkerüli..

Tessék csak, tessék..
Lehet válogatni ;)

Bizony, van olyan, hogy az anyukák beleszólnak, mennyi ideig üldögéljen testi- és szellemi fejlődésben lévő csemetéjük a számítógép előtt, szabadidejét chateléssel és internetezéssel töltve a hasznos tanulás vagy olvasás helyett.

Az anyukák helyzete nem túl fényes.
Minden nap ugyanazt a mumus szerepet kell magukra ölteniük, miközben a számítógép és internet közeléből elzavart gyermek dühösen, néha sértődötten elvonul, miután (hosszas búcsúzkodást követően), minden MSN ismerősétől sikerült végre elszakadni.
Ez pedig természetesen nem sokat dob az otthoni hangulaton.

De itt a megoldás: olyan egyszerű, és az új szabályokat elég csak egyszer elfogadtatni a család ifjabbik tagjával: Innentől a digitális mami zavarja el a gyereket, biztosítva, hogy legalább 18 éves koráig ne válhasson internet függővé. Legalábbis a mesékben így lenne.

A való életben csak a nagyon csöpp gyerekek vehetik be, hogy egy alkalmazás mondja meg nekik mit tegyenek. A mai srácok ennél már vagányabbak.
Tudom, mert a Wukiland-del való ismerkedésem során találkoztam néhány nagyon tudatos tízévessel, akik ismeretlenül, de szinte azonnal MSN címet cseréltek, és mindenféle gátlás nélkül olyanokat kérdezgettek egymástól a chatszobában, hogy "ki lesz a wukipasim?".

Ezek után nincsenek naív gondolataim a tízévesekről - kicsit szomorú, mert így némileg rövidül az igazi gyermekkor, de ők bizony már ennyi idősen is sejtik mi a dörgés.
Anyway.. Wukiland-et érdemes megnézni! ;)

De visszatérve a digit.babysitterhez, a "Mom says no" tényleg az anyukák helyzetének megkönnyítése céljából lett kitalálva. Kicsit olyan érzésem van vele kapcsolatban, mint a kulcsra zárható fridzsidereknél, ami ugyan jó kis feature, de egy fillérrel sem adnék többet érte, főleg, hogy sose zárnám kulcsra a kajámat. :)

Szép szóból ért az ember. Minek bármilyen eszközt alkalmazni, amikor magunk is elég hatásosan tudjuk szabályozni a dolgainkat - vagy ez esetben gyermekeink dolgait.

Persze lévén, hogy még sosem voltam anya szerepben, az is lehet, hogy csupa butaságot hordok össze, és igenis hiánypótló eszköz a Mom says no!


Az egyszerű telepítést még egyszerűbb használat követi: analóg és digitális óra együtt számolnak vissza az utolsó internet- és MSN-fűtőtte pillanatig.

Ilyen rekord-döntögető hőségben, mit is kívánhatna az ember hazatérve (ha már egyszer nem a Balaton partján lakik), mint egy-két szelet jégbe hűtött görögdinnyét. Velem sincs ez másképp. Már út közben is azon jár az agyam, hogy van-e otthon egy kicsi ebből az isteni gyümölcsből. Ha nem lenne, kétségbe esenék.. de ez már csak az én dinnyemániám. :)

Tehát, ha már úgyis ez foglalkoztat, gondoltam csokorba gyűjtöm azokat a kreatívokat, amelyek valamilyen módon - leginkább vizuális megjelenésükön keresztül -, elég dinnyések ahhoz, hogy még ha csak digitálisan is, de lehűtsék, legalább a szellemünket, ebben a 40 °C-os hőségben.

A keresés viszonylag egyszerűen és logikusan a "watermelon" szó beírásával kezdődött. Ez, ha lehet még izgalmasabban hangzik a görögdinnyénél. A görögök éppenséggel nem különösebben szoktak lehűteni. A víz annál inkább..

Ugyanezzel a gondolattal operál az első kreatív, amely a görög LOLI ásványvizek egy új, ízesített generációját volt hivatott bevezetni a 2006-os, feltételezhetően nyári kampány idején.

LOLI mineral watermelon

A vizuál egyszerűen gyönyörű.
Nem akar túl sokat, csak azt mondja ki, ami amúgy is nyilvánvaló: "Minden frissességet tartalmaz" - a félreértések elkerülése végett: nem, sajnos még mindig nem tudok görögül, a fordítást az AdsofTheWorld site-ján találtam. :)


A jellegzetes piros szín ugyan nem szerepel a kreatívon, de nekem nincs hiányérzetem. A hűsítő frisseség érzése tökéletesen átjön.

Az viszont igaz, hogy mindig kételkedéssel fogadtam az ízesített ásványvizeket, és a mai napig nem sikerült egyetlen olyan típust sem találni - főleg a magyar piacon nézelődtem, bár nem túl aktívan -, amely elnyerte volna a tetszésemet. A hirdetés alapján ezt a dinnyéset kipróbálnám. :)

A fenti "master" verziót még két kreatív egészítette ki (nevezhetjük őket témamutációnak, bár nem ismervén a kampány történetét, azt is nehéz lenne meghatározni, melyik volt az eredeti ötlet).






















A látvány mindhárom kreatív esetében szép.
Szeretem ezt a minimál designt. :)

A virágos változaton "színtiszta frissesség" szerepel, míg a jégkrémnél a headline helyén a "relish" szó olvasható, amely (szabadfordításban) magyarul ízletest jelent.

A készítő ügynökség az athéni Spot JWT.
Hála nekik a vizális felfrissülésért!

Éles mint a kés

A következő kreatív (szintén az AdsofTheWorld válogatásából), ismét egy viszonylag egyszerű ötleten alapszik: a hirdetett kés nagyon éles.

Láttam már ezt az ötletet máshol is (most meg nem mondom, hol, mikor és milyen kreatívban, de biztos nem most találkozunk először - ha tudod, megírhatod, belinkelem :). Annak ellenére azonban, hogy az ötlet nem igazán egyedi, egy késnek nem kell ennél hatásosabb hirdetés.


Semmi copy, nincs vakítás.
Mi nem teszünk felelőtlen ígéreteket - mondhatnák a kreatív indonéz készítői.
Aztán azzal folytatnák, hogy a fotót is otthon készítették, mikor az asszony épp WMF késsel szelt ketté egy görögdinnyét.

Talán elhiszem... de inkább nem.
A fotó nagyon szépre sikeredett, a kreatív munka viszont minimális a vizuál mögött. Ez persze nem gond. Az ügyfél az ötletért fizet, tehát ha a megvalósítás egyszerű, az ügynökség megspórolhat egy kis munkát.. ez attól még ugyanaz az ügynökségi munka, csak a sok koncepció közül épp ez jött ki nyertesen. Talán meghúzódik még mögötte némi ügyfélkapcsolati terelgetés is, de a designerek ez alkalommal megúszták. :)

Az mondjuk lehet, hogy a félbevágott magokat Photoshoppal szépítgették egy kicsit.. De miket beszélek?! Hiszen akkor nem lenne igaz a reklámüzenet.. :)

És, hogy a széria papaya és kiwi tagjai se higgyék, hogy kimaradnak a jóból, alább a kampány két másik tagja.












Legalább megtanulom végre, hogy néz ki egy papaya.. :)

Cukrozott dinnyehéj

Egy társadalmi célúnak szánt kreatív, amellyel a kívánt célt ugyan nem biztos, hogy sikerült elérni, de néhány háziasszonyt talán boldoggá tettek.

Az ötlet szerint a dinnye héját is hasznosíthatjuk, ha kandírozott gyümölcsöt készítünk belőle. Ez tehát azt jelenti, hogy van egy jó kis receptünk, amelyet házilag is elkészíthetünk: vagyis, ha legközelebb lesz egy gyümölcshús nélküli dinnyehéjunk, akkor ne forduljunk rögtön a szemeteshez, inkább hasznosítsuk azt is.

Elismerem, dinnyeevéskor talán tényleg eszembe jut a hirdetés. Ha elég okos vagyok, meg is tartottam az újságot, amiben szerepelt, így semmi akadálya a kandírozásnak...

De hogy jutok el a dinnyehéj elkészítésétől az éhség legyőzéséig?
Ahogy a szlogen mondja: Küzdj az éhség ellen a pazarlás elleni harccal (vagyis Fight hunger by fighting waste - angolul jobban hangzik :).

A megrendelő Akatu Institute feltehetően a tudatos fogyasztásért harcol, azonban mivel a honlapját csak spanyolul érem el (ne kövezzetek meg, ha mégis katalán vagy portugál, de ha valaki tudja/ érti, kommentbe jöhet a valid info :), ezért a tevékenységéről nem tudok ennél sokkat többet írni.


A vizuál egyébként kellemes a szemnek, és elég ötletes a copy és képi elemek elhelyezése is. A célt nem tudom, mennyire szolgálja, de a hirdetés ettől függetlenül tetszik.

Külön figyelemre méltó, amit az egyik kommentelő jegyzett meg az AdsoftheWorld oldalán, hogy a recept hasznosításához meg kell tartanunk a hirdetést (vagy legalábbis a magazint, amiben szerepelt). hosszú távú "megjelenés" egyszeri sajtóköltségért. Az ilyenek mindig welcome.. :)

Kirakós

Ez a hirdetés okozta a legtöbb fejtörést, ugyanis nem volt egyértelmű a megrendelő kiléte, illetve a kis méret miatt sokáig nem tudtam beazonosítani a dinnye részletei mellett elhelyezett szövegeket.

Ha azt mondom, a hirdetést készíttető Tamiya modellekkel foglalkozik (nem fotózással, hanem repülőgép, autó, hajó, esetleg mindenféle fiús háborús kiegészítők forgalmazásával), egy kicsit közelebb kerülünk a megértéshez.

A tantusz leeséséhez azonban tényleg látni kell azokat a néhány karakteres kis szövegeket, amelyek messziről nézve lehetnének akár nyilak vagy egyszerű vonalkák is.

Vegyünk mondjuk egy Samsung porszívót.

A termékről mindössze annyit tudunk, hogy csendesen végzi el a porszívózást, és persze ha még kicsit kutakodunk, akkor a nagy szívóerő is megjelenik mint USP.

A gyönyörű kivitelezés már csak hab a tortán - úgy mondom ezt, mint tanácsadó, aki az esetek többségében csak a briefből ismeri a terméket, hiszen általában nincs lehetőség tesztelésre, így a külcsínen túl, más egyéb tulajdonságairól nem nagyon lehet tudni egy-egy terméknek..

Eszközünk a citylight - egyébként nagyon hasznos felület, okos ember lehetett, aki kitalálta mind a háttérvilágítást, mind pedig az elhelyezést illetően. Buszra, villamosra váró embereknek nincs is más dolguk, mint nézelődni, amit amúgy is tennének..
Persze reklámfelület ma már mindenhol terem.. :)

De visszatérve a porszívónkhoz, egy ilyen kreatív láttán két dolog jut szinte azonnal az eszembe. Az egyik egyfajta büszkeségérzet.. olyasmi, hogy "igen, ezek miatt a kreatívok miatt érdemes". A másik hogy milyen jó lehetett ennek az ötletnek a születésekor. Mondanám, hogy "franc egye meg, hogy én nem voltam ott", de egyelőre a citylight-ot meghagyom az offline-osoknak.

Tehát van itt ez a kreatív:


Állok a villamosmegállóval szemben a járdán (a Rákóczi úton, az nagy építkezések ellenére sikerült megközelíteni a piacot, majd visszafele menet visszabaktatni a körútig), és megakad a szemem a Samsung hirdetésen.

Eddig semmi extra, végül is ebben még nincs semmi különleges. A  copy-t nem is olvasom, inkább csak azt figyelem, hogy a porszívó csövéből fekete fehérnemű lóg ki..

Mosolygok magamban és elképzelem, hogyan adnék el porszívót férfiaknak.. lehet, hogy így. :)

Ahogy sétálok tovább, megakad a szemem a következő citylight-on.


Nincs túlzsúfolva, még a termék sem szerepel rajta. Bevállalós ügyfél lehet, akivel ilyet el lehet fogadtatni. Tetszik a kampány, bár ennek hatására biztos nem rohannék fehérneműt vásárolni. :) Mondjuk, hogy inkább image építésre alkalmas, mint az értékesítések ösztönzésére, de néha kell ilyen is.

És akkor valami bekattan: ez az a pillanat, amikor leesik a tantusz.
Nem kell sok idő, nálam a pont, én tudom a megfejtést, felfedeztem valamit, amit azonnal meg kell mutatnom. Legszívesebben odarángatnék 1-2 járókelőt, hogy ők is észrevették-e.
Ez kész..
Igen! Ez az igazi médiatervezés!


(A Margit híd felirat senkit ne tévesszen meg.. a fentiek nem itt történtek, a story folytatódik.. :)

Gondolataimban áldom a médiatervezőt, aki véltelenül (vagy direkt?) egymás mellé tett két ilyen kreatívot. Oda vagyok érte.. :)

Persze nem volt nálam a fényképezőgépem, mobillal meg nem lett volna ilyen szép a felvétel, így elhatároztam, hogy visszatérek.. egészen addig szervezgettem a visszautat (lévén, hogy alapból elég keveset járok arrafele), amíg észre nem vettem ugyanezt a kreatív párost a Déli Pályaudvaron a 18-as megállójában, majd a Margit híd budai hídfőjénél is, ahol végül is a fotó elkészült (jó, nemmondom, hogy könnyen, mert meg kellett várnom, hogy jöjjön egy villamos, felszálljanak az emberek, üresen hagyva a citylight-ok előtti területet, és a sárga blézeres hölgy is odébbálljon végre kicsit).

Tovább is van, mondjam még? :)

Egy kicsit utánajártam ennek a Charm márkának.. ha már írok róla, mégis jó ha tudom, kivel jött össze a Samsung erre a kis közös kreatívkodásra, és amit talán Ti már sejtetek (vagy lehet, hogy tudtok is, csak én voltam naív, hogy egyáltalán felmerült a gondolat, hogy a Charm-ban fehérneműt lehet vásárolni).
A Charm egyszerűen nem létezik!

A Charm.hu site egy integrált vállalatirányítással foglalkozó cégé, és Google se tudott semmi okosat mondani a fehérneműiről.

Na itt már teljes az extázis!
Samsung kifizet 2x annyi felületet egy olyan kreatívért, amelynek 50%-ában szó sem esik se Samsungról se a porszívóról. Hát, ez a nem egyszerű! De szerintem baromira megérhette..

.. mert azonnal felkeltette az érdeklődésemet a lehetőség, hogy a két citylight csak véletlenül került egymás mellé,
.. aztán az, hogy mi van, ha mégis így lett kitalálva,
.. és itthon is emlékeztem, és visszamentem, lefotóztam, és utánanéztem.

Ha erre képes egy reklám, akkor ott bizony porszívókat is fognak eladni.
Drukkolok, hogy így legyen, mert az bizonyíték lehet arra, hogy a kicsit szabadabban vett kreativitás sem áll szemben az ügyfél igényeivel.

Nem tudom sajnos az ügynökséget, talán a Leo készítette, akárki követte el, gratula!

És ha már van egy ilyen jó dolog, abba tessék bevonni az online-t is!
Ugyanilyen szépet lehet ott is alkotni. ;)

Nem a kirowski miatt, hanem mert tessék online-ban gondolkodni!

Igazán nem vagyok mostanában nosztalgikus hangulatban, mégis mindig ilyen érdekességekkel találkozom böngészés közben.

Arra gondoltam, milyen kedves a bannerblog legújabb Volkswagen hirdetése, és szívesen megosztanám a blogomban (egy újabb érzelmekre ható koncepció :), készítettem is egy screenshotot:

 

Kapcsolódva az előző bejegyzéshez még egy kis retro az ínyenceknek..

A site az analóg kazetták design-beli változásait igyekszik bemutatni a 60-as évektől egészen a 90-es évekig. Talán azért addig, mert ezt követően leszoktunk a kazetta-vásárlásról és ezzel megkezdődött a CD-k kora..

Ma már csak kevesen veszünk kazettát, sokaknak kazettás magnójuk sincsen.

Most lesz a nagyszüleim 60. házassági évfordulója. Nem semmi!
A nagy alkalomra egy olyan hi-fit kaptak, amivel (életükben először) CD-t is le tudnak játszani. Amikor kiderült, hogy kazetta is játszható rajta (nem véletlen :), megnyugodtak: van azért valami ismerős is ebben a hiper-modern kütyüben.

Csak finoman adagoljuk a technológiát! ;)

Némi nosztalgia fogott el, mikor a régi időkben agyonhallgatott magnókazetták világára bukkantam böngészés közben. A firkarajzok, az animációk, a színvilág.. minden annyira retro, hogy már szinte csúcsmodern.

Kicsit összeszorul a szívem és eszembe jut az a válogatás kazi, amelyet egy éven át minden este hallgattam elalvás előtt, és amelyet néhány évvel ezelőtt elvesztettem, és azóta is nehéz feldolgoznom.

Egy kis nosztalgia. Igen. Bármily fiatalok vagyunk, már bőven vannak emlékeink.. és lesz idő, amikor jó pár év múlva kezünkbe akad egy 2007-es zenei CD, és elmerengve emlékszünk majd vissza azokra az időkre, amikor még CDn hordoztuk a zenét, nem a mobil- és PC-kompatibilis memóriakártyánkon. A bakelitről meg még nem is beszéltünk..

A site mindenesetre kellemes élmény, bár a zenék közt csak elvétve akad néhány igazán élvezhető darab..

XOXO Exo site

Azért elgondolkodtató, miért fektet valaki ennyi energiát egy ilyen microsite elkészítésébe.
Megrendelésre? Nem hinném..
Hobbiból? Irigylésre méltó, hogy ilyenekre van ideje :)